Lahori napsugara Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Hogyan ker�lt ide ez a m�sik?�s most m�r l�tta a szalag k�kj�tQl �lesen el�tQ piros �r�st is.Ezt olvasta: Dr�ga Gerd!Meddig v�rjon m�g Martina?"Egy darabig csak b�multa e szavakat, majd v�gigsim�totta a homlok�t.Azut�n hirtelenlet�pte a tele�rt szalagot, �s az �róasztal�hoz l�pett vele, melyen �pp ott volt Martina egyikc�dul�ja.�sszehasonl�totta a szalagon �s a c�dul�n l�vQ �r�st.Megegyeztek egym�ssal.Teh�t az �rnQje akasztotta ide ezt a szalagot - itt j�rt a szob�j�ban, am�g Q t�vol volt.EgyelQre csup�n ennyit �rtett az eg�szbQl.Megint elolvasta a szalagon l�vQ sz�veget.�s azt�nmegprób�lta tiszt�zni mag�ban a rejt�lyes �gyet.Kossum asszony bizony�ra meg akartatr�f�lni.Hisz Q maga mes�lt neki Martin�ról �s a k�k szalagról.Elmondta, hogy ifjonti h�vvelazt �g�rte a l�nynak, hogy feles�g�l veszi.Az �rnQje tal�n �gy akart csipkelQdni vele? Tal�n ezzel akarta az �rt�s�re adni, hogy nemk�zeledhetnek egym�shoz, mert Q az unokah�g�nak k�telezte el mag�t?Mindenesetre nem tudta, mit gondoljon, �s nem j�tt r� a k�rd�s egyszerq magyar�zat�ra -tal�n �pp az�rt, mert az olyan k�zenfekvQ volt.Annyira �sszezavarodott, hogy m�r nem tudta,mit tegyen.De azt�n hirtelen felegyenesedett.Ha valóban ez a gyermeki �g�ret �ll kettej�k k�zt,akkor ezttiszt�znia kell! Nem engedheti, hogy ez a butas�g elz�rja elQle a boldogs�ghoz vezetQ utat!�s h�zódjon meg b�rmi az �gy h�tter�ben - v�gre egy�rtelmq helyzetet kell teremtenie kettej�kk�zt, mert nem b�rja tov�bb ezt a bizonytalans�got!A r�t�rQ forró �rz�stQl hajtva kiviharzott a szob�ból, h�rmas�val v�ve a fokokat felrohant al�pcsQn, �s kifulladva bekopogott a padl�sszoba ajtaj�n.Martina hallotta a fiatalember rohanó l�pteit.Remegve h�vta be a szob�j�ba.Gerd megjelenta k�sz�b�n, kez�ben tartva a k�k szalagot.- Bocs�sson meg, nagys�gos asszony, de nem b�rtam tov�bb.Fel kellett keresnem �nt, hogymegoldjam ezt a rejt�lyt.Ezt a szalagot tal�ltam a szob�mban.Csak �ntQl sz�rmazhat.A rajtal�vQ �r�s az �n�.Mit akart �zenni ezekkel a szavakkal?Bocs�ssa meg a felindults�gomat, de ha tudn�, mi j�tszódik le bennem! Nem tudok tov�bbrais ilyen idegen�l �lni �n mellett, �s annyira rejt�lyes sz�momra az �n l�nye.Im�dom, szeretemkimondhatatlanul.�s tudom, hogy nem szabadna h�borgatnom �nt, most nem, amikor m�gegy dr�ga halottat gy�szol.De elviselhetetlen sz�momra ez a bizonytalans�g.az egyikmozdulata rem�nyt kelt bennem, a m�sik visszatasz�t a k�ts�gbees�sbe.Mit jelent ez a n�h�nyszó a szalagon? Azt hiszi, hogy az unokah�gomhoz k�t egy �g�ret, melyet Q bizony�ra m�rr�gen elfelejtett?Martina hol elpirult, hol elfeh�redett, �s mik�zben k�l�n�s tekintettel a fiatalemberre n�zett,csak ennyit mondott:- Nem, nem felejtette el.�s nem engedi el �nt.Gerd v�gigsim�totta a homlok�t.- Isten az �gben, csak nem bolondultam meg teljesen? Nem gondolhatja komolyan, hogy ezaz �g�ret k�z�nk �llhat? Nagys�gos asszony.nem, nem szól�thatom ilyen idegen�l.�rnQm,im�dott �rnQm, m�g a nev�t sem tudom, �s l�lekben mindennap �jakat kell kital�lnom.K�rem,legal�bb a nev�t mondja meg!Most minden zavara ellen�re pajkos kifejez�s jelent meg Martina arc�n, amelytQl megintolyan ismerQsnek tqnt a fiatalember sz�m�ra.- Martina.Martin�nak h�vnak.Gerd �sszerezzent �s r�meredt.- Martin�nak?Az gy�moltalanul �sszekulcsolta a kez�t, ahogy gyermekkor�ban, amikor k�ts�gbees�s�benQhozz� menek�lt.- De Gerd, dr�ga Gerd, h�t m�g mindig nem ismersz r�m? - k�rdezte halkan.A fiatalember megmerevedett, �s a szem�ben le�rhatatlan felindults�g t�kr�zQd�tt.�gy �lltegy darabig b�nultan a d�bbenettQl.�s mintha hirtelen lehullott volna a h�lyog a szem�rQl,felismerte a sz�p Kossum asszonyban gyermekkori j�tszót�rs�t, akivel �vekkel ezelQtt egy�tthanc�rozott Rainau parkj�ban.- Martina, kicsi Martin�m.hogy is lehettem ennyire vak eg�sz idQ alatt! B�r annyi mindentqnt ismerQsnek rajtad, nem leltem r� magyar�zatot.Tal�n az idegen n�v tartott vissza, vagy agazdag �rnQ �s a vagyontalan int�zQ k�zti korl�t zavarta meg az eszem.K�rlek, bocs�sd meg,hogy nem ismertem r�d.Gerd odament Martin�hoz, �s v�gtelen�l boldogan a karj�ba z�rta.A nQ hozz�simult, �shossz� ideig �gy maradtak, mert nem tal�ltak szavakat a boldogs�gtól.V�g�l Martina kezdettbesz�lni:- Dr�ga Gerd, csak most vagyok igaz�n itthon Rainauban, mert azt hiszem, valóra v�ltakszeretett Jan b�csik�m utolsó szavai: A szeretetem minden utadra elk�s�r majd.�s ha egy napon igazi boldogs�gra lelsz, gondoljarra: ezt Jan b�csi im�dkozta ki nekem az �gbQl, aki most len�z r�m, �s �r�l aboldogs�gomnak." Ma tal�lkoztam ezzel a boldogs�ggal, amit te jelentesz nekem.De most sz�psorj�ban el akarom mes�lni, milyen k�l�n�s k�r�lm�nyek hoztak vissza Rainauba.Martina azzal a nappal kezdte a t�rt�net�t, melyen a Lahoriba vezetQ hajó�t elQttb�cs�levelet �rt Gerdnek.Amikor ahhoz a sz�rnyq szerencs�tlens�ghez �rt, mely elrabolta tQle ak�t szeretett embert, k�nnyek sz�ktek a szem�be, �s csak akadozva tudta folytatni:- Jan hat�rozott k�v�ns�ga volt, hogy visszat�rjek N�metorsz�gba.Ez�rt tett meg mindentannak �rdek�ben, hogy Rainau ne ker�lj�n idegen kezekbe.Gerd m�ly megindults�ggal hallgatta a szavait, �s egy gyeng�d csókkal prób�lta elqzni ab�nat�t.Ekkor Martina szeme �jból felragyogott.Gerd �r�lt ennek a hangulatv�ltoz�snak, �s azt mondta:- Ha majd a gy�sz�v letelte ut�n a feles�gemk�nt vezetlek haza, �r�k k�telezetts�gemnekfogom tekinteni szeretett Jan b�csik�d szavait.Annak az �nfel�ldozó, jós�gos embernek t�nylegcsak a te boldogs�god j�rt a fej�ben, amikor a hal�l �rny�k�ban feles�g�l vett.Jaj nekem, hanem tudok eleget tenni annak a k�telezetts�gemnek, hogy boldogg� tegyelek!Martina szorosan hozz�simult.- Erre egyed�l te vagy k�pes, Gerd.�n mindig csak t�ged szerettelek.A te k�ped hordoztama sz�vemben m�r akkor is, amikor m�g egy�ltal�n nem tudtam, mi a szerelem.Mindig csak r�dv�gytam.Gerd megsimogatta a haj�t.- �n meg olyan hqtlen voltam, egyetlenem - mondta, szinte neheztelve mag�ra.Martina csendesen mosolygott.- Igen, sz�rnyen hqtlen volt�l.De �n megbocs�tok neked.Hogyan is gondolhatt�l volnaeg�sz �letedben egy olyan buta kisl�nyra, mint amilyen �n voltam? �s ennek ellen�re olyanszeretettel besz�lt�l rólam.Gerd gyeng�den mag�hoz vonta.- Most m�r sok mindent �rtek, te kis kóp�.M�r tudom, mi�rt kellett Boccherini men�ettj�tj�tszanom, mi�rt akartad magad gondozni az �desany�d s�rj�t, �s hogy mi�rt �pp a padl�sszob�trendeztetted be magadnak.Te jó Isten, milyen vak voltam! Fel kellett volna tqnnie, hogy Szum�tr�ról j�ssz, hogy voltott egy nagyb�ty�d, aki id�n halt meg.Hiszen a k�vets�g jelentette nekem, hogy Georg Feldnerebben az �vben halt meg.�s egy�ltal�n, mik�nt lehets�ges, hogy az aranyszQke f�rtjeidrQl �s asug�rzó sz�rke szemedrQl nem ismerten r�d azonnal!Martina mók�san f�l�nyes arckifejez�ssel bólintott [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Odnośniki